Az új ipari forradalom
18.02.2016
Az európai innovációk 80%-a ipari projekt, és ezek 75%-át teszik ki a régió teljes exportjának. Figyelembe véve ennek közvetlen hatásait a szolgáltatások szintjén, kísértést érezhetünk arra, hogy az ipart Európa fő gazdasági erőforrásának tekintsük.
Mégis, az elmúlt 10 évben sok klasszikus ipari tevékenységet helyeztek át más területekre, növelve ezzel a versenyt a fejlett és fejlődő országok között.
Míg Németország és Kelet-Európa továbbra is befektet a tipikus ipari szektorokba, addig más európai országok más tevékenységekre összpontosítják erőfeszítéseiket. Franciaország és az Egyesült Királyság különösen csökkenést könyveltek el a „hagyományos” termelésben.
Ez lesz az új trend Európában? Az iparban szerzett nagy tapasztalattal rendelkező országok a kutatás-fejlesztési területekre helyezik át tevékenységüket, miközben Németországra és Kelet-Európára hagyják a régióbeli termelési folyamatokat?
Világszintű ipari trendek
A dolgok változnak. Míg a 90-es években a termelési folyamatok hozzáadott értéke körülbelül 3,451 milliárd euró volt, és az ipar főként 6 országban összpontosult: USA, Japán, Németország, Olaszország, Egyesült Királyság és Franciaország, ma Kínában (39%) és Brazíliában (23%) növekszik a munkahelyek száma, miközben Németországban (8%), Franciaországban (20%) és az Egyesült Királyságban (29%) csökken.
Az első ipari váltást a BRIC (Brazília, Oroszország, India és Kína) vezette, közvetlenül követve Lengyelország, Románia és Csehország. Napjainkban a fejlődő országok a teljes ipari hozzáadott érték 40%-át generálják.
Második tendencia látszott a Nyugat-Európai országokban. Néhányuk megtartotta jelentős piaci részesedését, miközben csökkent a termeléssel kapcsolatos munkahelyek száma. Németország, Olaszország és Svájc továbbra is a globális ipar 20%-át fedi le. Eközben más országok (Franciaország, Spanyolország, Egyesült Királyság) csökkentek mind értékben, mind a munkahelyek számában.
Továbbá Kelet-Európai országok (különösen Lengyelország, Románia és Csehország) nagymértékben magukba szívják a folyamatok egy részét, főként azért, mert alapvetően iparosított területek voltak, mielőtt a nyugatról keletre irányuló működési átállás megkezdődött.
Ezeknek az országoknak a nagy előnye az alacsony munkaerőköltség és a magas fejlődési potenciál. A régió új automatikus termelő létesítményei megkönnyítik a bonyolultabb folyamatok és tevékenységek Kelet-Európába történő áthelyezését.
A 4. ipari forradalom
Már a 21. század kezdetétől a digitális világ minden folyamatot és üzleti modellt befolyásolt. Az E-Innovációnak óriási hatása van mind a társadalmi, mind a gazdasági szempontokra. Az emberek azt mondják, hogy amit eddig megtapasztaltunk, az csupán 10%-a annak, ami végül várható.
Ahogy Roland Berger mondja, a 4. ipari forradalom már folyamatban van. Már vannak szektorok, amelyek erősen befolyásoltak, míg mások lépésről lépésre, nyugodtabb ritmusban csatlakoznak.
Ami világos, hogy nincs visszaút. Rövidesen minden automatikus és digitalizált lesz.
Kiber Világ
Az IT rendszerek már az egész termelési folyamatok középpontjában állnak. Az új ipari vízió összekapcsolódást képzel el az összes alrendszerrel, folyamattal, belső és külső célokkal, ügyfelekkel és szállítókkal.
Automatizáció
A robotok sok részt átvettek a klasszikus termelési folyamatokból. A többfunkciós berendezések száma szinte megkétszereződött 2004 óta. Hamarosan a gépek még intelligensebbé válnak, képesek alkalmazkodni, kommunikálni és kölcsönhatásba lépni a termelési folyamatokkal kapcsolatos egyéb elemekkel.
Nagy Adat
Az új termelő létesítmények hatalmas mennyiségű adatot állítanak majd elő, amelyet tárolni, feldolgozni és elemezni kell. Franciaországban az ipari ágazatokban aktív vezetők 63%-a a kiberbiztonságot tartja az új területnek, amely felelős a versenyképesség növekedéséért. Az innovatív módszerek a nagy adatokkal kapcsolatban új változatokat hoznának létre az információ megőrzésére és felhasználására.
Új összekapcsolhatósági formák
Az ipari jövő azt képzeli el, hogy a digitális világ kapcsolódik a valósághoz. Ez fizikai tárgyak digitális lenyomatokba való merítését jelenti. Az integrált rendszereken alapuló teljes termelés egyre inkább elterjed világszerte. Minden berendezés külön-külön tudja majd, mikor áll készen egy alkatrész a termelési vagy az ellátási láncban. A gépek automatikusan alkalmazkodnak a folyamatok sorához, és önállóan elkészítik a végső részeket, miközben átveszik a manuálisan végzett tevékenységek nagy részét.
Energiai hatékonyság és decentralizáció
Az éghajlatváltozás és a hagyományos erőforrások hiánya fontos tényezők, amelyek befolyásolják az új ipari forradalmat.
A megújuló és nukleáris erőforrások felhasználását figyelembe kell venni. Ezt szem előtt tartva új önfenntartó ipari formátumok kerülnek kifejlesztésre, amelyek új lehetőségeket teremtenek azok számára, akik az infrastruktúra megépítéséhez szükségesek.
Virtuális iparosítás
Az új ipari forradalom virtuális termelő létesítményeket hoz létre, amelyek automatikusan képesek fizikai termékek előállítására. Minden gyártási folyamatot digitális módon szimulálnak és ellenőriznek. Csak akkor, ha a végső megoldást teljesen elfogadják, annak paraméteres és digitális mátrixait teljes egészében feltöltik a rendszerekbe, és a termelési folyamat valóságos módon és virtuálisan lesz irányítva.
Milyen következményekkel jár az ipari forradalom az aktuális termelési kapacitásokra?
A klasszikus vállalkozások továbbra is jelen lesznek a piacokon, de minden szakterület fő szereplői bizonyosan teljesen vagy részben módosítják szervezeti terveiket, kompetenciáikat és funkcióikra való összpontosításukat. Biztos, hogy ilyen körülmények között új belépők jelennek meg, meglepően új módszereket és üzleti modelleket hozva. Az internethez és okostelefonokhoz kapcsolódó technológiai innovációk nem véletlenül voltak sikeresek, hanem mert bonyolultabb társadalmi szükségletet is kielégítettek. Nagyjából ugyanez fog történni az ipari forradalom során, amely rendkívül nagy kihívásokat jelent majd azok számára, akik jelenleg a piacon működnek.
A változások üteme az egyes iparágak természetétől függ.
Mennyit kellene Európának befektetnie, hogy élvonalban maradjon?
- Németország, Írország, Ausztria, Svédország és Finnország nagy rugalmassággal és innovációs fokkal, valamint magas termelési kapacitással rendelkező országok.
- Hollandia, Belgium, Dánia, Egyesült Királyság és Franciaország nagy rugalmassággal és innovációs fokkal, de csökkentett termelési kapacitással rendelkező országok.
Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Litvánia, Olaszország, Észtország, Lengyelország, Románia, Horvátország, Bulgária hagyományos partnereknek tekintendők, míg Spanyolország és Portugália habozónak.
