Fémbevonás – az ideális technológia a legjobb korrózióvédelemért
08.10.2018
A metalizálás biztosítja az korrózióvédelmet és meghosszabbítja azon termékek élettartamát, amelyek általában ellenséges környezeti és munkakörülményeknek vannak kitéve.
Napjainkban számos metalizálási technika létezik, de mindegyik főként 2 nagy kategóriába sorolható. Az első közé tartoznak a befejezéshez, dekorációhoz és korrózióvédelemhez használt megoldások, a második pedig az olyan technológiákat foglalja magában, amelyek biztosítják az alkatrészek időbeli ellenállását, vagy ahol szükséges, hővédő réteget hoznak létre.
A metalizálás az ajánlott megoldás korrózióvédelmi alkalmazások sorozatához vagy technológiai célokra, mint amilyenekre szükség van az olaj- és gáziparban, a petrolkémiai területen vagy a tengeri ágazatban.
Hogyan működik a termikus szórás?
Minden metallizálási módszer azt jelenti, hogy egy területet olvadt fémrészecskékkel vonnak be, amelyeknek védőréteget kell képezniük, miközben tapadnak arra a felületre, amelyen termikusan szórták őket. Az olvadáshoz fűtőforrásra van szükség, valamint egy anyagra, amit szórni kell, és egy módszerre, amely az olvadt részecskéket továbbítja. Amikor azokat a felületet érinti, amelyet kezelni kell, a részecskék megszilárdulnak, és kezdetben mechanikusan tapadnak a fedett terület első rétegére, majd egymás közé felhalmozva építik fel a korrózióvédelmet.
Annak a ténynek köszönhetően, hogy az olvadó részecskék fűtéséhez szükséges energia nem releváns azzal összehasonlítva, ami a szórásnál szükséges, a metalizálás során csak kis mennyiségű hő kerül átadásra a megmunkálandó felületre. Amíg a szórt részecskék és a kezelendő rész közötti hőmérsékletkülönbségek nem relevánsak, nincs kockázata a termikus deformációnak, mint például a galvanizálás esetén.
A lángszórási rendszerek általában a választás, amikor specifikus szintű korrózióvédelmet kell elérni. Ebben az esetben egy huzal kerül a lángrendszeren keresztül átvezetésre, hogy megolvadjon, majd azt követően a védett felületre szórják. Az eszköz fúvókáján keresztül erős légáramlás jön létre az olvadt részecskék atomizálása és szórása érdekében. A huzal átadását általában egy légmotor és egy sebességváltó biztosítja, amelyek az eszköz pisztolyának részei. 1,6 mm-től 4,76 mm-ig terjedő huzalok használhatók.
Az elektromos ívmetalizáló rendszerek esetében két elektromosan töltött huzalt úgy manipulálnak, hogy azok egy ponton találkozzanak, elektromos ívet létrehozva. Egy légfúvóka atomizálja a részecskéket, és a kezelendő felületre szórja őket. A huzal átvitele a rendszeren keresztül egy lég- vagy elektromos motor, és egy megfelelően összeszerelt sebességváltó segítségével történik.
Az egyik vagy másik metalizálási módszer kiválasztása minden projekt esetében függ. Például az elektromos ívszórási rendszerekkel létrehozott védelmek alumínium huzalt használva 2,5-szer nagyobb tapadást érnek el, mint a lángszórási módszerrel létrehozottak. A választás során más szempontokat is figyelembe veszik, mint például: tárolókapacitás, működtetési könnyedség, biztonság, karbantartási költségek és idő, a kívánt befejezés és a folyamat automatizálási szintje.
A metallizálással létrehozott védelmek hatékonysága
Magának a termikus szórási folyamatnak nincs igazi újdonsága. A technológia a 90-es években vált rendkívül hatékonnyá nagy léptékben, amikor számos védelmi alkalmazásban használták, a gázturbináktól a parkok fém padjaiig. Az acélszerkezetek védelme terén a metalizálás a legjobb és leginkább ajánlott megoldás, mivel 20 éves garanciát nyújt az összes feldolgozott részre, még akkor is, ha agresszív munkakörülményeknek vannak kitéve, mint például a tengeri iparban és más hasonló területeken.
A metalizálást általában cink, alumínium vagy ötvözetek (85% Zn és 15% Al) használatával végzik. A megfelelő anyag kiválasztása környezeti szempontok sorozatán (korrozív légkör, hőmérséklet stb.), hatályos jogi előírásokon és normákon, a feldolgozott részek várható élettartamán, kívánt tapadási fokon, a fedőanyag elérhetőségén alapul.
Általános szabályként a cinkvédelem alkalmazására leginkább akkor kerül sor, amikor a korrózióvédelmi elvárások alacsonyak (például víztartályok, néhány híd és általános fém szerkezet esetében). Az alumínium általában akkor kerül felhasználásra, ha magas szükség van a korrózióvédelemre (mint például, amikor részeket sós víznek vagy agresszív hatásoknak tesznek ki).
Továbbá, az alumínium magas hőmérsékletű alkalmazások esetén kerül felhasználásra, mint például az offshore projektekben, vagy az olaj- és gáziparban.
Az ötvözeteket akkor használják, amikor a cink korrózióállósága a megmunkálandó rész elfogadott határa.
Befejező célokra más anyagok és ötvözetek is lehetnek opciók– réz, alumínium bronz, foszfor – bronz.
